Bemutatjuk, kiknek és milyen célból rendezzük meg gyászterápiás táborunkat, a Lélekmadarat, és hogy ott – szakember segítségével – hogyan foglalkoznak a családok az őket ért veszteséggel.
A Lélekmadár Tábor célja
A Lélekmadár Tábor értékrendjében és filozófiája mentén teszi teljessé azt a kört, amelyet a Bátor Tábor nyújt a súlyos és krónikusan beteg gyermekeknek és családjaiknak. A tavaszi Testvér Táborok fókuszában a beteg és egészséges testvérek egyéni és közös élményei, valamint a köztük lévő kapcsolat erősítése áll. A nyári turnusainkban beteg gyermekek tapasztalhatják meg, hogy mi mindenre képesek, felfedezhetik elveszettnek hitt vagy eddig rejtve maradt képességeiket. Az őszi Családi Táborokban olyan családoknak nyújtunk önbizalom növelő és a családi egységet erősítő élményeket, ahol pici gyermekük beteg.
A Lélekmadár Tábor pedig akkor nyújt kezet a családok felé, ha súlyos, krónikus betegségben, baleset következtében, vagy születése körül elvesztették gyermeküket.
Egy, a családban történt haláleset után, életkortól függetlenül, minden családtagot, szülőket és testvéreket, külön-külön és együtt is érint a gyász. Nehéz, labilis helyzetben vannak a „normális” életbe visszatérő gyászolók. Az emlékezést és gyászt a környezet feledést, továbblépést sürgető nyomása nehezíti. Mindeközben a családi rendszert érintő nagy változások már azalatt bekövetkeztek, amíg az életben maradásért küzdött a család: a korábbi szociális kapcsolatok megszűntek vagy meggyengültek, átalakultak a családi kötelékek és szerepek is.
Olyan biztonságos közeget teremtünk, ahol a családok hozzájuk hasonló sorsúakkal találkozhatnak, barátkozhatnak, miközben professzionálisan képzett, gondoskodó felnőttek támogatják őket. A táborban a család számára lehetőség nyílik arra, hogy a megszokott környezetükből kimozdulva, új ritmusra átállva ismerkedjenek önmagukkal és másokkal. Ez egy egész más világrend, ahol a változások könnyen és természetességgel mennek végbe.
A terápiás hatás az itt kötődő fontos kortárs/sorstárs és segítő kapcsolatokban rejlik. A táborban részt vevő gyerekek és szülők megélhetik azt, hogy az élet nem áll meg. Lehet, szabad boldognak lenniük, játszaniuk, nevetniük bűntudat nélkül is, úgy, hogy az elvesztett gyermekkel való kapcsolat, a hozzávaló kötődés megmarad. A közösséghez tartozás élménye csökkenti izolációjukat és magányukat mind egymás, mind más családok között.
Mi történik a Lélekmadár Táborban?
A Lélekmadár Tábor egy Családi Tábor is egyben, ugyanúgy, ahogy a többi turnus, a terápiás rekreáció adta lehetőségeket használja. Különlegessége azonban, hogy terápiás rekreációs élmények mellett
lehetőség nyílik az emlékezésre, a gyásszal való foglalkozásra: minden korosztálynak biztosítunk olyan csoportos foglalkozást, illetve közös emlékezést, amely a gyászfolyamatot, a feldolgozást segíti, és amelyet képzett szakember tart.
Fontos, hogy a család minden tagja ugyanannyi személyes figyelemben részesülhessen, hiszen a gyász mindenkit érint, és mindenki a maga módján tudja feldolgozni.
Mivel a gyász egy hosszú, és sokszor szélsőségesen ambivalens érzéseket megmozgató folyamat, a gyász egy éves ciklikusságát mintázva három alkalommal rendezünk négy napos turnusokat ugyanazon családok számára (tavasszal, ősszel, majd újra tavasszal). A három turnus során a tartalom tematikusan változik.
- Az első alkalom a táborral, a helyzettel és a többi családdal való ismerkedésről szól – a kapcsolódási pontok megtalálásáról, azonosításáról.
- A második turnus a megerősödő kapcsolatok és visszatérés terepe.
- A harmadik, lezáró alkalom a továbblépésről, a tábor által nyújtott fogódzó elengedéséről, illetve az egy év alatt megerősödött megküzdési módok továbbvitelének módjáról szól.
A jelentkezéseket a haláleset óta eltelt időtől függetlenül fogadjuk, így a sok éves és frissebb veszteségekkel küzdőket egyaránt szeretettel látunk a táborban.
„Annyi figyelmességgel, értelemmel és érzelemmel találkoztunk ez idő alatt, ami feltöltötte megtépázott lelkünket. Közelebb kerültünk egymáshoz mi négyen és ez nektek köszönhető. A szervezés minden apró mozzanata tökéletes volt, a segítők annyira empatikusak voltak, hogy sokszor azért érzékenyültem el, mert elkaptam egy mondatukat vagy mozdulatukat, ami szívmelengető volt. Egy utópisztikus világban lehet ilyen, hogy mindenki figyel a másikra, együtt létezünk, együtt fájunk, és aztán könnyebbülünk meg. A harmadik napon, az esti gyászolás közben éreztem, hogy valahogy máshogy érzek, elcsitultam, nem fájt már annyira. Köszönöm nektek.”
Hogyan segít a Lélekmadár Tábor?
Számtalan mítosz tartja magát máig az (szak)irodalomban és a köztudatban egyaránt, mely szerint a gyászon túl kell jutni, a gyászból meghatározott idő alatt meg kell gyógyulni, hogy a gyász, ami az „elvárásoktól és előírásoktól” eltér, patológiásnak, vagy komplikáltnak tekintendő.
Mindezek a gyászolókat magányossá, az élményeiket megoszthatatlanná teszik. A táborban gyászterapeuták – úgynevezett Lélekmadár cimborák – által vezetett Lélekmadár foglalkozások segítik a gyászfolyamat minél természetesebb zajlását. Segítik az egyéneket, családokat, korszerű információt, tudást és érzelmi teret bocsájtva rendelkezésükre, lehetőséget teremtenek arra, hogy gyászukat megéljék és kifejezzék. Így a családtagok utat találhatnak a gyászukban önmagukhoz, egymáshoz, és hogy közösen felépülve új szociális kapcsolatokat építhessenek ki, vagy korábbiakat ápoljanak tovább.
Emellett a tábornak fontos szerepe van a közösségi szintér megteremtésében, amelyben saját rítusokkal segítjük az emlékezést és az elengedést a résztvevők számára. Tábori rítusaink az élet üzenetét hordozzák, arra hivatottak, hogy a meghalt gyermekek rövid életét méltóság- és szeretetteljesen ünnepelhessük. A túlélők számára az egymás felé fordulást segítik, megengedik az életörömöt, irányt mutatva a hétköznapok felé is.
A Lélekmadár Tábor gyászról és emlékezésről tartott filozófiájának részeként támogatjuk, hogy az elhunyt családtaggal való kapcsolat folytonossága megmaradjon. Ez a kapcsolat – úgy véljük – nem szakad meg, bár átalakul, különböző formájú, intenzitású az idők során. Ez azt jelenti, hogy gyászunkkal együtt, vagyis annak segítségével vagyunk képesek továbbra is kapcsolódni elhunyt szeretteinkhez.
A gyászolókat segítő gyakorlati munka során fontos mozzanat, hogy az elvesztett személyhez fűződő emlékek, gondolatok lassan megtelhessenek pozitív tartalommal is, és ne csak a fájdalom, szomorúság kapcsolódjon hozzájuk, ezáltal is segítve a szeretett személlyel fenntartott kapcsolat belsővé válását. Ezen dolgoznak a gyászterapeuták a turnusok során.
