Ismerd meg röviden módszertanunk alapjait és vidd magaddal a saját osztályodba, munkahelyedre, otthonodba!
Betegség és kiszolgáltatottság
Amikor kiderül egy gyerekről, hogy súlyosan, krónikusan beteg, az élete alapvetően megváltozik. A hétköznapokat a betegséggel való megküzdés határozza meg: olyan természetes dolgok, mint a játék vagy a barátkozás, szinte lehetetlennek tűnnek.
Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt három fő pszichológiai szükséglete van:
• autonómia (van választásom, befolyásolni tudom, hogy mi történik velem),
• kompetencia (meg tudok csinálni valamit, képes vagyok rá)
• valahová tartozás (törődnek velem, kapcsolatban vagyok másokkal)
A táborba érkező gyerekeknek a betegség és a hosszú kórházi kezelések miatt ezek az alapvető szükségletei sérülnek. A betegséggel való szembenézés sok fájdalmas lemondással jár: a gyerekek kiszolgáltatottá válnak, nem hozhatnak koruknak megfelelő döntéseket, saját testük felett is elveszítik a kontrollt. Sokan nem járhatnak közösségbe, nem folytathatják a hobbijukat, nem fejlődhetnek az élet „normális” ütemében. A valahova tartozást családon kívül nem élhetik át.
A gyerekek mások jelzései, reakciói alapján alakítják ki saját magukról alkotott képüket. Az pedig, hogy mit gondolnak önmagukról, befolyásolja egy-egy helyzetben hozott döntéseiket. Minél pozitívabb az önmagukról kialakított képük, annál inkább hisznek benne, hogy képesek elérni a kitűzött céljaikat.
Ezért kivételes tapasztalat számukra a Bátor Tábor önkénteseinek támogató, megerősítő viselkedése, aminek hatására pozitívan tudnak változtatni saját életükön.
A terápiás rekreáció (TR) körforgása, avagy kihívástól az önbizalomig
A Bátor Tábor önkéntesei, a Cimborák folyamatosan figyelnek a táborozókra, kíváncsisággal fordulnak feléjük és kifejezik számukra, hogy látják, amit csinálnak, hallják, amit mondanak. „Szemtanúságukkal” érvényessé teszik az átélt eseményeket, motiválják őket további kihívások vállalására. Hiszen a gyerekek akkor maradnak motiváltak, ha végig biztosak abban, hogy jó úton járnak céljaik elérésében.
Ez nagyon egyszerű és kézenfekvő dolognak tűnik, pedig hatalmas ereje van! Erre a tudatos jelenlétre épül az úgynevezett TR körforgás.
Nulladik lépés: a biztonság! A terápiás rekreáció alapja az érzelmi és fizikai biztonság. Vagyis a táborozók tudják, hogy minden helyzetben számíthatnak a Cimborákra, nem érheti őket bántódás. Ha ez a biztonság nem jön létre, akkor a TR kör folyamata sem tud elindulni.
KIHÍVÁS: Programjainkon a gyerekek különböző kihívásokkal találkoznak, a cimborák segítségével pedig kiválasztják azokat, amiket teljesíteni szeretnének. A kihívás mindenkinek mást jelent: barátkozni a többiekkel, felmászni a magasba vagy megszólalni egy csoport előtt. A Bátor Táborban semmi sem kötelező, minden táborozó maga választhatja meg a kihívásait.
SIKER: Amikor a gyerekek leküzdik a saját maguknak választott kihívásokat, sikerélményben lesz részük. Ha valaki szemtanúja a sikereiknek, észreveszi és megerősíti azokat, még erősebben és hosszabb távon hathat ez az élmény.
REFLEXIÓ: Amikor a táborozók kihívást élnek át, sikerélményben van részük, vagy éppen felfedeznek magukban egy új készséget, az önkéntesek reflektálnak az eseményekre. Ezek az elismerő, támogató, bátorító, dicsérő, vagy konstruktív visszajelzések a tábori programok során nagy jelentőséggel bírnak. A terápiás rekreáció sikere többek között azon is múlik, hogy az önkéntesek észreveszik-e, mikor milyen visszajelzésekkel segítenek a legtöbbet a gyerekeknek.
FELFEDEZÉS: A visszajelzésekkel megerősített sikerélmények hatására a gyerekek olyan képességeket, kompetenciákat fedezhetnek fel magukban, amelyeket elveszettnek hittek, vagy talán soha nem is tudták, hogy rendelkeznek velük. A felfedezés megvalósulása egyénenként változó. A táborban átélt élmények hatására a gyerekek sokszor a tábor kapuin kívül, akár hetekkel, hónapokkal később is felfedeznek valami újat saját magukkal kapcsolatban.
Csoda a komfortzónán túl
A Bátor Táborban játékos élményekkel mozdítjuk ki a táborozókat a komfortzónájukból, hogy félelmeik legyőzésével felismerjék, képesek szembeszállni nemcsak a kalandok során rájuk váró feladatokkal, de a betegségükkel is.
Minden cselekvés, történés, ami minket ér, besorolható egy-egy zónába aszerint, hogy mekkora kihívást jelent számunkra.
• A komfortzónába olyan tevékenységek és eseménynek tartoznak, amelyek a mindennapi rutinunk részei és teljesen nyugalmi állapotban vagyunk, ha ezek valamelyikét végezzük.
• A kihívási zónában olyan dolgokkal találkozunk, amelyek valamiért újak számunkra. Az ilyen helyzetekben energiabefektetésre van szükségünk ahhoz, hogy megoldjuk az adott feladatot, viszont siker esetén rengeteg energiát is nyerünk.
• A pánikzónába tartozó történések annyira nagy kihívást jelentenek számunkra, hogy leblokkolunk, kiver minket a víz, akár hirtelen cselekvésképtelenné is válunk – mint pánikhelyzetben.
Mindannyiunknak saját zónatérképe van, hiszen különbözőek vagyunk. A zónák határai változhatnak, jó esetben folyamatosan tágulnak: az ismerőssé, megszokottá vált dolgok a kihívási zónából a komfortzónába kerülnek.
Ahogy az ember tapasztalatokat szerez magáról, képességeiről, a kihívási zóna is területeket hódít meg a pánikzónától.
Ahhoz, hogy a komfortzónát elhagyjuk, le kell győznünk félelmünket. A félelmet attól, hogy nem sikerül, hogy kinevetnek bennünket vagy megszégyenülünk. A hozzánk érkező gyerekek félelmei korábbi tapasztalataik vagy tapasztalathiányuk miatt az átlagosnál erősebbek, nehezebben leküzdhetőek lehetnek. Ezeken a félelmeken a táborban a motiváció és a kíváncsiság diadalmaskodni tud, amit egyrészt a tábori közeg és programok, másrészt az önkéntesek gondoskodása, figyelme alapoznak meg. A programokat úgy állítottuk össze, hogy különböző fizikai aktivitást, egyéni és csoportos kihívásokat is tartalmaznak, így minden táborozónk sokféle helyzetben kipróbálhatja magát, sokféle élményt, tapasztalatot szerezve.
A résztvevők csodavilágnak élik meg a tábort, a szülők visszajelzései alapján pedig a tábor kapuján egy bátrabb, magabiztosabb gyerek lép ki. A minden játékot és élményt körbefonó tudatos módszer bizonyítottan segíti a beteg gyermeket egy pozitívabb, reménytelibb jövőkép kialakításában, önbizalma erősödésében és szociális készségeinek fejlődésében.
Mindezt a Yale Egyetem 2014-ben készült kutatása is megerősítette!
Próbáld ki Te is az osztályban, kiránduláson, otthon! Lássuk, hogy néz ki a terápiás rekreáció a gyakorlatban!