Kocsis Anna Dorka, a Bátor Tábor pszichológusa segít néhány ötlettel, hogyan érdemes családként készülni az idei ünnepre, mire érdemes fókuszálni ebben az idei, különösen kihívásos decemberben.
Karácsonykor sem vagyunk egyformák. Vannak már októberben karácsonyi dalokat hallgatók, utolsó pillanatban ajándékot vásárlók, örökös Reszkessetek betörők rajongók, tökéletes és megrepedt bejglit sütők, kézművesek és konyhatündérek, vendéglátók és vendégeskedők, csúnya karácsonyi pulcsit viselők és ünneplőbe öltözők. Aztán vannak a családok: azok, akiknél a gyerekek nem alszanak az izgalomtól karácsony előtt, vagy azok, akik végre kialhatják magukat a szünetben.
Vannak olyanok, akiknél csendes a készülődés, másoknál süti illatával kísért a rohangálás. Van, ahol már hetekkel az ünnep előtt dugdosni kell a desszerteket a falánkabbak elől, máshol pedig mindig az utolsó percben (vagy netán a két ünnep között) kerül fel a cukormáz a mézeskalácsra. És persze vannak, akik nem szeretik az édességet.
Sokszor nem is gondolunk úgy az ünnepekre, mint olyan jellemzőkre, amik mentén definiáljuk magunkat vagy a családunkat: pedig ezek az ünnepi, hétköznapokból kitűnő pillanatok is segítenek válaszolni arra a kérdésre, hogy ki vagyok, kik vagyunk, milyenek vagyunk önmagunkban, milyenek vagyunk családként. Ezekre a kérdésekre idén karácsonykor- és talán 2020-ban is- keressük a választ: kik vagyunk mi a megszokott hagyományaink, a jól bevált szokásaink nélkül?
Az ünnepek folytonosságot, évente ismétlődő hagyományai biztonságérzetet, kiszámíthatóságot nyújtanak. Bizonyos karácsonyi rituáléinkat idén is fenn fogjuk tudni tartani: megnyugtató lehet, hogy van, ami ebben a kaotikus évben is megmarad. De biztosan lesznek szokásaink, amik egyszerűen lehetetlennek tűnnek ebben az évben: sokat segíthet, ha szembenézünk ezzel, és a változással való küzdelem helyett új szokások kialakítására törekszünk.
Bár nehéznek tűnhet az előre tervezés idén, azonban mégis fontos, hogy gondolatban készüljünk az ünnepre. Fontos lehet, hogy olyan ünneplési módot találjunk, amiben a lehető leginkább biztonságban érezzük magunkat.
Hasznos, ha van B- terv is, hiszen még sok minden változhat karácsonyig. Gondoljuk át, mivel tehetjük ünnepibbé az együttlétet, ha már egyébként is hetek óta együtt vagyunk otthon, vagy épp hogyan tudunk kapcsolatot teremteni egymással, ha mégsem mehetünk haza.
Beszéljünk egymással! Talán ez az egyik legfontosabb ebben a bizonytalanságban. Ha közösen gondolkodunk az idősebb hozzátartozókkal, illetve bizonyos kérdésekben a gyerekekkel, könnyebben elfogadhatják a változásokat. Nehéz lenne egyedül kitalálni, hogyan pótoljuk a közös ünnepet, hogyan változtassuk meg a hagyományainkat: segíthet, ha ezeken a dilemmákon osztozunk szeretteinkkel.
Hogy miben válhat előnyünkre ez a nehezen tervezhető, a szokásostól eltérő, egyszerűbb vagy bonyolultabb alkalom? Talán így, hogy a körülmények ennyire meghatározzák a lehetőségeinket, könnyebben meg merjük engedni magunknak, hogy legyen egy tökéletlen, de szerethető karácsonyunk. És miről is szólna az ünnep, ha nem arról, hogy emberek vagyunk: tökéletlenek és szerethetőek.